Lebeszélik a lányokat a sikerről a mesekönyvek?

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. De hogyan lesz sikeres a hőn szeretett kislányunk? Mert okos, tehetséges, szorgalmas, szóval jó volna, ha sikerei lennének felnőttként is. Mindent meg is adunk neki, különórákat, számítógépet, szuper kütyüket és lehetőségeket… Csakhogy a tágabb környezetben olyan rejtett üzenetekkel találkozik, melyek bizony a hagyományos férfi-női skatulyákba szorítják. Például ilyenekbe, mint a fiúk okosak, bátrak és erősek, a lányok gyengék, kedvesek és szépek. Már a mesekönyvek, tankönyvek is ezt szajkózzák. Így aztán hiába vannak kétszer annyian a diplomás nők, a férfiak jóval többet keresnek és az övék a vezetői állások jelentős százaléka.

– Magyarországon inkább stagnált, mint változott az üzleti életben a nők helyzete az elmúlt évtizedekben – nyilatkozta nemrég dr. Nagy Beáta professzor, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének vezetője.
A professzor asszony szerint sajnos kevés az áttöréshez, hogy Magyarországon a felsőoktatási hallgatók között a lányok aránya elérte a gazdaságilag fejlett országokra jellemző 53 százalékot. Sőt, ezen belül a magas presztízsű képzéseken (közgazdász, jogász) még ennél is jelentősebb számbeli aránnyal bírnak a nők.

– Tudományosan és a gyakorlati tapasztalat által bizonyított tény, hogy a nők ugyanolyan tehetségesek és képzettek, mint férfi kollégáik, vannak vezetői ambícióik, megvan ahhoz a megfelelő céltudatosságuk, elkötelezettségük és kitartásuk, hogy szakmai sikereket érjenek el. Mégis, ha megnézzük a szervezetek világát, a nők többsége az alsó szintű pozíciókban dolgozik. Világosan kirajzolódik az üvegplafon-jelenség.
A munkaerőpiac szegregálódása azóta téma, amióta a nők tömegesen jelentek meg a munkaerőpiacon Nyugat-Európában és Észak-Amerikában.

Nehéz megváltoztatni a hagyományokat
A munkaerőpiacon a férfiak által betöltött foglalkozások és pozíciók nagyobb presztízsűek, ezáltal magasabb az általuk elérhető kereset.
– Azok a vizsgálatok, amelyeket a hazai vállalatoknál, önkormányzatoknál végeztünk, mind azt mutatják, hogy Magyarországon még mindig hagyományos a nemekről való gondolkodás. Szerencsére a nemzetközi cégek hozzák magukkal az újfajta gondolatrendszert, hogy hogyan lehetne a nőket vezetővé tenni. Ennek neve is van, ez a vállalati feminizmus. Arra teszik a hangsúlyt, hogy a nők komoly értékek a vállalat számára. Dobd be magad! címmel Sheryl Sandberg írt egy nagyon fontos könyvet, amivel egy mozgalmat is elindított. Nagyon világosan leírja, hogy a nőknek föl kell lépniük a saját érdekeikért, mert ha a nők majd tudatosabbak lesznek, és a vállalatok is támogatni fogják őket, akkor meg fog változni ez a világ. A nők számára könnyű szeretni azt a gondolatot, hogy meg tudjuk változtatni a világot. De ha összehasonlítjuk az itthoni helyzetet azzal, hogy mi van más országokban, és hogyan alakul ma a legfelsőbb szinteken a nők aránya, akkor ahhoz képest csak a stagnálást látom. Norvégiában például az azt tűzték ki maguk elé, hogy az állami és nagyobb magáncégek felügyelőbizottságában el kell érnie a nők arányának a 40 százalékot. Ha a vállalatok önként nem teljesítik az előírást, akkor kötelezik rá őket. Azt azonban egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy női kvótát Magyarországon is be lehetne vezetni – jelentette ki Nagy Beáta.

A lányok legyenek kedvesek, a fiúk okosak
– Az, hogy a nők mennyire akarnak vezető pozícióban dolgozni, az szocializáció kérdése. A külső kondicionálás ugyanis már kisgyermekkorban is egészen más a fiúk és a lányok esetében. Felnőttkorukra pedig ez semmit sem változik, például minél magasabb pozícióról van szó, annál kevésbé támogatják a nőket a családi és társadalmi szinten egyaránt – vázolta a hazai helyzetet Nagy Beáta.

A lányoknak már gyerekkorukban szembesülniük kell a társadalmi elvárásokkal, hogy hogyan kell viselkednie egy kislánynak, egy nőnek. Ha egy kislány az óvodában irányítani akarja a csapatát, akkor rá nem azt mondják, hogy milyen ügyes kiskölyök, igazán sokra viszi majd, hanem rászólnak, hogy ne legyen ilyen akaratos, ne legyen fiús. Megmondják, hogy mivel játsszon, mit olvasson, aztán később az iskolában a rejtett tanterv – az üzenetek, képek, a tanári hozzáállás, a tankönyvek szövege… – továbberősíti azt az üzenetet, hogy kinek hol van a helye a társadalomban. A tankönyvek szövegezése is nagyon világosan mutatja, hogy a nőket a háztartáshoz, a férfiakat pedig az intellektuális tevékenységekhez rendelik. Észre sem vesszük, de mire felnövünk, belénk ivódott az üzenet.
– Egy diákommal megvizsgáltuk az elmúlt évek TOP ötven gyerekkönyvét. Hihetetlen erősen jelenik meg bennük ez a sztereotipizálás. A nők vezető pozícióban legfeljebb iskolaigazgatók lehetnek, és főleg otthoni tevékenységgel, kedvesen ápoló tevékenységgel jelennek meg. Ezek pedig nagyon finoman beépülnek az értékrendszerünkbe, az elvárásainkba. Fel sem tűnik egy tizennyolc éves lánynak, hogy mire eljut az egyetemi felvételiig, már megkapta az üzenetet, hogy hol a helye, már beléivódott a keretrendszer.

Vekerdy Tamás pszichológus szerint az iskolában is más elvárás van a lányokkal szemben. Egy jó kislány nem rohangál, nem verekszik, nem rosszalkodik, hanem rajzol, tanul, alkalmazkodik, csendben van. Pedig még neki is arra lenne szüksége, hogy a nap nagy részét mozgással töltse. A lányok pedig jók akarnak lenni, aminek a kutatások szerint az ára, hogy minden második kislány egy csomó pszichoszomatikus (lelki eredetű) tünettel – fejfájás, hányinger, hasfájás, hasmenés, székrekedés… – küzd egész tanévben.
– A kisgyereknek közel akkora agyveleje van, mint egy felnőttnek. Az agynak rengeteg oxigénre van szüksége, a kisgyerek tüdőlebenyeinek felszíne viszont ötöde egy felnőttének. Tehát a gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a „felnőtt” agyat. Ehhez ideális esetben napi négy-öt órát kéne rohangálnia a szabad levegőn. Az iskolában viszont rendesen kell ülni 45 percig. A gyerek folyamatos oxigénhiányos állapotban van, „rosszalkodik”, hogy több levegőhöz jusson – írja könyvében a pszichológus.
Főleg a fiúk, mert a lányok ugyebár inkább alkalmazkodnak, aminek a pszichoszomatikus következményeit Nemes Lívia és munkatársai mutatták ki egy MTA kutatásban.

Részlet az Esti manó mesék című mesekönyvből

„…Luca ma az apukájánál van, és már nagyon éhes. Különösen, hogy ma a kedvence lesz, amerikai palacsinta.
Ezek a napok mindig különlegesek. Míg készülnek a palacsinták, apa répát pucol, uborkát, almát szeletel, a málnát mossa meg. A zöldségekből, gyümölcsökből pedig néha cica, máskor hajó vagy virág készül a tányérokra. Luca ma egy vitorlás hajót, aztán inkább halat rakott ki a répaszeletekből, almából volt az uszonya, apró áfonyabogyókból lett a szeme, illetve a buborérok.
Amikor kész volt a nagy mű a tányéron, Luca elégedetten tette félre az alkotását, és várta a lekváros amerikai palacsintákat.
– Hohó, kisasszony, nem így van ám – mondta apa. – Először a zöldségeket kell megenni. Ha eltűnt a hal a tányérról, akkor jöhet a palacsinta.
– De nem kérem. Nem szeretem – tolta még messzebb a tányért Luca.
– És amit nem igazán kedvelünk, azt nem kell megcsinálni? Hát jó, próbáljuk ki, igazad van-e. Neked nem kell megenni az almát, az uborkát és azt a pár répaszeletet, utána pedig meccset nézek ahelyett, hogy a kedvenc filmedet néznénk együtt.
– Neeeem! – tiltakozott azonnal a kislány. – Nem akarok meccset nézni. Inkább megeszem. A levesben úgyis szeretem a répát, csak így olyan kemény.
– Ezt eddig nem is mondtad, akkor legközelebb másképp csináljuk. Várj, vékonyabbra vágom, akkor nem lesz olyan kemény, könnyebben el tudod rágni.
– Nézd, olyan lett a répa, mintha narancssárga füvön úszna a halacska – nevetett Luca, és pillanatok alatt eltüntette a tányérról az utolsó falatot is, majd bevackolta magát a kanapé sarkába.
– Képzeld, egyik barátom apukája sem főz. Tomié néha szokott a kertben, és olyankor nagy tűz van náluk, meg szalonnát is lehet sütni. De a vacsorát mindig Tomi anyukája csinálja. Az apukája szerint főzni a nők szoktak, a férfiaknak más dolguk van. Az apukák szerelnek meg fociznak, meg erősek, az anyukák meg főznek és nevelik a gyerekeket.
– Látom, nagyon kiokosodtál ebből – nevetett apa. – Idenézz, elég erős vagyok? – emelte fel Lucát. – Nos, elég erős vagyok? Pedig sütöttem neked palacsintát, hercegnős filmet is néztem veled, és a ruhádat is kimostam. Sőt, emlékszel, amikor anya szerelte a villanykapcsolót? És láttunk már lányokat is focizni.
– Jó, de a fiúknak vagy a lányoknak kell főzni?
– Van egy csomó dolog, amit az egyik manó nem szeret csinálni, a másik meg igen. Szerintem az főzzön, aki szeret főzni. Vagy akinek több ideje van rá. Például te tudsz a legjobban biciklizni a barátaid közül. Még a fiúknál is jobban. Akkor is, ha lány vagy. Cuki rózsaszín bringád van, mert neked az tetszik. De egy fiús biciklin is ugyanolyan ügyes lennél. A lényeg, hogy hidd el, hogy képes vagy arra, amit csinálni akarsz, és tedd is meg. Az lényegtelen, hogy fiú vagy lány csinálja.
– Jó ötlet! Szerintem a palacsinta után biciklizhetnénk.”

Dezslik Magdolna meseterapeuta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.